A kiegyensúlyozott étrend alapelemei

A kiegyensúlyozott étrend elemei

Ahogy nekünk embereknek, úgy a kutyáknak is tápanyagok széles választékát kell magukhoz venniük étkezésük során ahhoz, hogy egészséges életet élhessenek. A tápanyagok analitikai értelemben a következő alapelemekre bonthatók: fehérjékre (protein), zsírokra (olajok, szénhidrátok), rostokra, vitaminokra és ásványi anyagokra. Minden eledel eltérő mennyiségben és arányban tartalmazza ezeket. Mivel természetesen a csomagoláson minden gyártónak fel kell tüntetnie a tápok pontos összetételét, valamint az analitika összetevők arányait, így nekünk már nem szükséges laboratóriumi vizsgálatokat végeznünk, hogy fontos információk birtokába juthassunk. Viszont újra ismételnünk kell magunkat,  mindenképpen ajánlott rátekinteni az összetevők listájára. 

A Protein a sejtek egészséges növekedése és regenerálódása miatt elengedhetetlen. A bőr és az izmok, a szőr és a körmök fejlődésére is kiemelten jótékony hatással van. Ne felejtsük, hogy emellett nagyon fontos energiaforrások is.

Az étkezés során több forrásból is származhat a megfelelő proteinbevitel. Legtermészetesebb és legkönnyebben megemészthető formában a húsok és főleg a halak húsa tartalmazza. A kutyák fiziológiája alkalmassá teszi őket arra, hogy egyszerre relatíve sok húst fogyasszanak el. Gyomruk ugyanis igen gyorsan le tudja bontani a bevitt fehérjét, ami az anyagcserét is felpörgeti (persze ez csak a rendszeresen nyers húst fogyasztó, egészséges, ereje teljében lévő állatokra igaz. Szárazeledelhez szokott társaik anyagcseréje valamivel lassabb, az ő gyomruk savtartalma ugyanis a száraztápoknak köszönhetően valamelyest lecsökken, ennek következtében, ha nyers húsra váltunk, eleinte elképzelhető, hogy nehezebben fognak megbirkózni vele.) A fehérje jótékony hatásának köszönhető, hogy a gyártók is kiemelt figyelmet fordítanak termékeik készítésekor a magas proteintartalomra. 

Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a fehérjék egészen pontosan milyen forrásból származnak? Mivel a protein nemcsak a drágább hústermékekben található meg, hanem a náluk jóval olcsóbb növényekben is (például szójabab, gabonák gluténja, burgonyakeményítő), így sokszor előfordulhat, hogy a magas proteintartalmú eledelek valójában igen kevés húst tartalmaznak. Ezzel elsősorban az a probléma, hogy a növényi proteint a kutyák ragadozó múltjuk miatt sokkal kevésbé tudják hasznosítani, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sok esetben igen sajnálatos módon allergizáló hatásuk is van, érzékenységet válthatnak ki, ami hosszútávú következményeket vonhat maga után.   

Hagyományosan a tápok 20-30% közötti nyersfehérje-tartalommal bírnak (a nedveseledelek ennél jóval alacsonyabbal, 5% körülivel). Sok gyártó ezt azzal indokolja, hogy az ennél magasabb proteintartalom már káros lehetne az állatok számára. Ugyanakkor a kutatások ezt nem erősítik meg. Egybehangzó vélemény, hogy amennyiben a fehérje állati eredetű, akkor a kutyák nagyobb mennyiséggel is könnyen megbirkóznak. Mint sok más esetben, a hangsúly tehát itt is a minőségen és kevésbé a mennyiségen van. 

A zsírok és/vagy olajok szintén esszenciális részét képezik a kutyák étrendjének. Az olajok (növényi és állati eredetű) felelnek a fénylő bundáért és az egészséges bőrért, a zsírok pedig kiemelkedően jól hasznosítható protein- és szénhidrátforrások. Az ún. esszenciális olajok (mint például az omega-3 és -6) a kutyák szervezetében eredetileg sajnos nem találhatóak meg, etetésen keresztül viszont pótolhatjuk és pótolnunk is kell őket. Ez elsősorban azért létfontosságú, mert ezek az összetevők nagyon jó gyulladás- és véralvadás-gátló hatásúak, de az agyműködésre is képesek serkentőleg hatni.Ha a kutyák szervezete hosszabb ideig hiányt szenved bennük, akkor idővel egészségügyi problémákat vonhat maga után.

A termékek leginkább halolaj, lenolaj, rozmaringolajat felhasználásával készülnek, kiegészítő eledelek esetében remek választások lehetnek továbbá a GLA-tartalmukról ismert borágó-, és ligetszépeolajok is, amelyek a szívizomzat és a bunda karbantartásáért felelhetnek.

Olajokkal és zsírokkal azonban mértékkel! Túlzott fogyasztásuk ugyanis könnyen túlsúlyhoz és abból fakadó egészségügyi problémákhoz vezethet. Arra is figyelni kell, hogy egyes termékek csomagolásán szereplő "olajok és zsírok", vagy "állati eredetű zsírok" címszavak alatt gyakran többszörösen feldolgozott, alacsony minőségű olajak lapulnak, melyeknek legtöbbje szaturált és  hidrogenizált összetevőkből áll. Ezek a koleszterinszint növekedéséért felelnek, de vérnyomásproblémákat és szív-, és érrendszeri anomáliákat is okozhatnak.

A legtöbb szárazeledel nyerszsírtartalma 9-14% között mozog (a nedves eledeleké 2-4% között). Amennyiben kutyája súlyproblémákkal küzd vagy pusztán szereti a hasát, érdemes alacsonyabb zsírtartalmú eledeleket választani. (10% alatti száraz-, és 2,5% alatti nedveseledeleket).

A rostok fontosságáról igen megoszlóak a vélemények. A rostok valószínűleg mindig is a kutyák étrendjének részét képezték, annak ellenére, hogy sokat közülük gyakorlatilag nem képesek megemészteni (tehát aligha minősülnek tápanyagnak). 

Ez persze még nem jelenti azt, hogy ne volna semmi haszna  a fogyasztásuknak. Miközben ugyanis a rostok végigjárják a bélrendszert, olyan folyamatokat tudnak beindítani, amelyek igen fontosak.

A rostok fontos tulajdonsága, hogy a vizet képesek szivacsként magukba szívni. Ha kedvencünk hasmenéstől szenved, akkor a bevitt rostok lehetővé tehetik, hogy a belekben felgyülemlett extra vízmennyiség mielőbb felszívódhasson, és ezzel a széklet is normalizálódjon. Ha pedig székrekedés okoz gondot, a rostok képesek a béflóra nedvességtartalmát helyreállítani,  amivel a széklet oldásához járulnak hozzá. Ha tehát kedvencüket "legelni" látjuk, gondoljunk arra, hogy ennek is megvan az oka, és korántsem olyan abszurd és haszontalan cselekedet részéről, mint amilyennek első ránézésre tűnhet. Ilyenkor ugyanis szegény öntudatlan, autodidakta belgyógyász módjára próbálja megoldani altáji problémáit.  

A rostok további fontos tulajdonsága, hogy pre-biotikus hatásúak. Számos, a kutya bélrendszerében tanyázó, "jótékony hatású" baktérium képes őket megemészteni, így a rostok gyakorlatilag táptalajt biztosítanak e baktériumok szaporodásához, közvetve pedig az immunrendszer stabilitásának megőrzéséért felelnek. Fontos lehet az is, hogy némely rostfajta parazitaölő hatású is. 

A rostok emésztéslassító képessége sem elhanyagolható, ami miatt a diabéteszes kutyák számára erősen ajánlott a fogyasztásuk. Segítségükkel ugyanis sikerülhet stabilan tartani a cukorszintet a véráramban. A megfelelő rostbevitel némely diéta esetén is igen hasznos lehet, mivel a lassú lebontási folyamat hosszabb teltségérzetet biztosít, miközben egyértelműen csökkenti a bevitt kalória mennyiségét.   

Többnyire növényekben találhatók, például gabonákban vagy zöldségekben.

Az analitikai összetevőlisták egyik leginkább félreértett kifejezése kétségtelenül a "nyershamu". E név valójában elsődlegesen a termék ásványianyag- és nyomelem-tartalmára utal. Értéke azt mutatja meg, hogyha a terméket egy úgynevezett tokos kemencébe rakják, akkor a kalóriákat adó szénhidrátok, zsírok és fehérjék elégése után, a termék hány százaléka marad "sértetlen". A visszamaradó "hamu" ugyan szervetlen adalékanyagokat is tartalmazhat, de elsősorban, mint mondtuk is, égésálló ásványi anyagokból, makró- és nyomelemekből áll. Így tehát, ha magas értékkel találkozunk, akkor ez jó esetben arra utal, hogy a termék létfontosságú anyagokban igen gazdag, rosszabbik - vagy legalábbis gyanúsabbik - esetben azonban a hozzáadott nemtermészetes adalékanyagok magasabb számára is utalhat.

Ha például a vörös húsok esetét vesszük, ezeknek a nyershamu-tartalma általánosságban magasabb. Ezt elsősorban, főleg ha alapvetően adalékmentes húsokról van szó, annak köszönhetik, hogy helyenként csontos részeket is tartalmaznak, melyek igencsak gazdagok ásványi anyagokban. 

A kutyáknak sok ásványi anyagra van szükségük. Ezeket a teljes értékű eledeleknek kell megfelelő arányban biztosítani számukra. A kölyökkutyák esetében a növekvő csontok miatt kiemelkedően fontos a magasabb ásványianyag-bevitel. Ha azonban kedvencünk veseproblémákkal küzd, akkor ügyelni kell arra, hogy az eledel nyershamuértéke ne legyen túl magas. 

Az alábbiakban tekintsük át, hogy a felsorolt ásványi anyagoknak milyen hatása van a kutyák szervezetére:

• Kalcium: Fogak és csontok képződése, izomösszehúzódások és szervek működése. 
• Foszfor: Vázizomzat, DNS, RNS felépítése, metabolizáció.
• Magnézium: Enzimek hatásának növelése, hormonképződés, idegrendszeri sejtek membránjának fejlődése.
• Kálium: Idegrendszer működése, enzimek reakciókészsége, metabolizáció.
• Vas: A vérben található hemoglobin és az izomszövetben található mioglobin részeként a metabolizáció, enzimműködés.
• Réz: Vas metabolizációja, összekötő anyagként sejtképződés, oxidáció elleni védelem.
• Cink: Enzimműködés, protein- és szénhidrát-anyagcsere, bőrfunkciók és sebgyógyulás.
• Mangán: Enzimreakciók, csontképződés, porcképződés, neurológiai és anyagcserefolyamatok.
• Szelén: Immunrendszer képződése és fenntartása, antioxidációs folyamatok támogatása.

Végül, de nem utolsó sorban, ejtsünk néhány szót a vitaminokról, amelyek kétségtelenül az egészséges életmód alapelemei. Egyes zsírsavakhoz hasonlóan a kutyák szervezete önmagában nem képes elegendő mennyiséget előállítani belőlük, így elsősorban ezek is csak táplálkozáson keresztül juttathatóak be a szervezetbe. Ráadásul szükség van napi utánpótlásukra is, bizonyos hasznosulási és eltárolási hiányosságok miatt. 13 vitamin kifejezetten hasznos számukra:

• A-vitamin : Látás, növekedés, immunrendszer, magzati fejlődés, egészséges bőr és bunda.
• B-vitaminok (8 db): Anyagcserefolyamatok.
• C-vitamin: Immunrendszer
• D-vitamin: Vázrendszer kialakulása, foszfor-egyensúly, kalcium beépülése a szervekbe.
• E-Vitamin: Védelem oxidatív károsodásokkal szemben.
• K-vitamin: Csontfejlődés, véralvadás.

A vitaminok kérdése a tápkészítők köreiben amolyan "forró témá"-nak számít. Némely elkészítési eljárás ugyanis a hősokk alkalmazásával egyesek szerint teljes egészében lebontja az összetevőkben található természetes vitaminokat. Az így keletkező hiányt a gyártók ezután kénytelenek szintetikus vitaminokkal pótolni. Ezek a mesterséges összetevők, jóllehet ellenállóbbak a magas hőmérséklettel szemben is, minőségük alacsonyabb, mint természetes társaiké. Talán ez adott ösztönzőt egyes gyártóknak, hogy olyan eljárásokat fejlesszenek ki, amelyek képesek a természetes vitamintartalmat megőrizni. Ilyen eljárásnak számít az alacsonyabb hőmérsékletű sütés vagy a hidegen sajtolás. Még ezeknél is jobb a vitaminok megőrzése tekintetében a fagyasztva szárítás eljárása vagy a nyersen fagyasztás.  Ezekben az esetekben ugyanis garantáltan nincs szükség utólagos vitaminpótlásra.